Egyesületünk politikától és vallási hovatartozástól független szervezet!

Legyen választható a kötelező!
  • Aláírásgyűjtéssel összefogás az etikus oltásokért

    Aláírásgyűjtéssel összefogás az etikus oltásokért

    ... „Az M-M-RvaxPro oltás nem etikus módon készült: kikísérletezése és létrehozása során abortusz során életét vesztett magzatok sejtjeit használták fel." ...

    Bővebben
  • Természetes és mesterséges immunizálás

    Ahhoz, hogy az ember az oltások hatásait megértse, legalább részben meg kell ismerkednie azzal a tudással, amelyet az immunológiai kutatások eredményei közvetítenek ezekről a folyamtatokról.

    Bővebben
  • Mi a normál flóra?

    Tudj meg többet a bennünk élő mikroorganizmusokról!

    Kikkel vagy mikkel osztozunk a testünkön?
    Mi jelenti a valós veszélyt és mikor? ...
    Bővebben
  • Olvasóink írták

    Olvasóink írták

    Ismerd meg mások oltástörténeteit!
    Küldd el a sajátodat!

    Bővebben
  • Könyvajánló – VPK
    „E könyv nem hiányozhat egyetlen hazai szülő és szakember könyvespolcáról sem!”

    Mielőtt döntene, TÁJÉKOZÓDJON!

    Bővebben

Múltidéző

Semmelweis – Miért nem értették meg?

Ma Semmelweis Ignác történetét gyakran tanítják egyetemeken, mint a pozitivizmus (jelenségek megfigyelése magyarázás nélkül) és az empirizmus (tapasztalatokra támaszkodó érvelés) jó példáját. A sors iróniája azonban, hogy saját korában éppen hogy Semmelweis kritikusai tartották magukat pozitivistának, a magyar orvos elképzeléseiről pedig úgy gondolták, visszatér a korábbi évtizedek spekulatív, gyakorlatiasságot nélkülöző elméleteihez. Szerintük az nem lehet, hogy „apró és nagyrészt láthatatlan mennyiségű romló szerves anyag” okozza a gyermekágyi láz eseteinek mindegyikét.

Az akkori betegségelméletet nagyban befolyásolta az ókorból származó, a négy személyiségtípusról szóló elképzelés. Úgy tartották, az ezekkel kapcsolatos testnedvek közt felborult egyensúly okozza a betegségeket, és minden egyes betegség esete egyedülálló. A baktériumokat még nem ismerték.

Míg Semmelweis előtt egyes kórházakban az anyák kétharmada is meghalt a szülést követően gyermekágyi lázban, addig „az anyák megmentője” a klórmeszes kézfertőtlenítés, majd az ágyneműk és orvosi eszközök fertőtlenítésének kötelező jellegű bevezetése révén saját klinikáján egy éven belül nullára csökkentette az esetszámot.

A kézfertőtlenítésre való kötelezés azonban népszerűtlen intézkedés volt. Ennek egyik, gyakorlati oka, hogy hosszadalmas, körülbelül 15 perces művelet volt, és durva, hiszen körömkefét is kellett alkalmazni, melynek sérülések, gyulladások is lehettek a következményei. Az ellenállásnak voltak azonban kényesebb okai is. Egyes orvosokat sértett az a gondolat, hogy alaposabban kezet kellene mosniuk, nem elég a szappan, hiszen mint úriembereknek, társadalmi rangjuk kizárja annak lehetőségét, hogy a kezük tisztátalan lehet. Még akkor is, ha a boncteremből tartanak a szülészetre.

Bár szépen terjedt annak a híre Európában, hogy Semmelweis módszerének köszönhetően a bécsi klinikán drámaian visszaesett a gyermekágyi lázban meghalt anyák száma, sok orvos végzetesen félreértelmezte a magyar kolléga következtetéseit. Nem láttak különbséget például Oliver Wendell Holmes brit kolléga pár évvel korábbi felfedezéséhez képest, aki azt állította, hogy a gyermekágyi láz fertőző. Ezért úgy reagáltak, hogy Semmelweis felfedezése semmi újat nem mond.

Pedig ő az összes bomló anyag veszélyére figyelmeztetett, nem csak egy kórokozóra. Ezek és a hasonló félreértések részben abból adódtak, hogy Semmelweis maga nem publikált semmit, és eredményei másodkézből, kollégák és tanítványok beszámolóin keresztül jutottak el a szakma képviselőihez.

Bár felfedezését már 1847-ben megtette, csak tizenegy évvel később publikálta először az eredményeit, akkor is csak hosszas baráti unszolásra. Német nyelvű könyve pedig a gyermekágyi lázról csak 1861-ben jelent meg.

Hogy mennyire figyelmen kívül hagyták munkásságát, azt jól példázza, hogy a felfedezés után még tíz évvel is őt személyesen ismerő kollégája le tudta írni egy tankönyvben, hogy a gyermekágyi láznak 30 lehetséges oka van, és ebből csak a huszonnyolcadik a hullamérgezés, egyéb okok pedig például az érzelmi traumák, a táplálkozás és a meghűlés. Voltak, akik nyitottak voltak a kézfertőtlenítés kipróbálására, például a német kollégák. Gustav Adolf Michaelis német szülészorvos egyenesen a vonat alá ugrott, mert nem tudta legyőzni lelkiismeretfurdalását, amiért unokahúga gyermekágyi lázban meghalt, miután ő szülés után megvizsgálta. De annak lehetőségét gyakorlatilag mindenki elutasította, hogy a gyermekágyi láz csupán egyetlen okra vezethető vissza: a tisztátalanságra.

A publikálásban való késlekedés egyértelműen hiba volt, hiszen addigra már meggyökereztek a vele kapcsolatos előítéletek, ő pedig megkeseredett a kigúnyolások és elutasítások miatt. Nem adta ki jól magát, mikor kíméletlenül támadta az egész egészségügyi rendszert és személyeskedett, például kollégáit „Nérónak”, „anyagyilkosnak” nevezte.

A kritikusi oldalon is volt bőven személyeskedés és babona. Egy prágai orvos Semmelweis könyvét „a gyermekágyi teológia Koránjának” nevezte. Vallása miatt is támadták. A protestáns környezetben elképzeléseit katolikus babonának tartották, sőt, egyesek szerint a gyermekágyi lázat a kórházba bejáró áldoztató katolikus papok rémületet keltő tevékenysége okozta. Annak ellenére, hogy Semmelweis még arra is időt szánt, hogy egyszerű kísérlettel bebizonyítsa, hogy a betegség és a papok megjelenése között nincs összefüggés, a hiedelem tovább tartotta magát.

Semmelweist végül szakmailag kiközösítették. Könyve megjelenése után elméje kezdett megbomlani, míg végül elmegyógyintézetbe utalták, ahol két hét múlva egy brutális verés után – melynek során többrendbeli végtagtörést szenvedett, és a kezén már betokosodott üszkösödés szétrobbant – sebei ellátatlanul maradtak, és vérmérgezésben meghalt. A sors sötét fintora ez, hiszen a gyermekágyi láz is tulajdonképpen vérmérgezés. Semmelweis Ignác mindössze negyvenhét évet élt.

Megfigyelései helytállóságát csak akkor fogadták el, amikor két évtizeddel később Louis Pasteur felállította a betegségek csírasejt elméletét.

Az úgynevezett „Semmelweis-reflexre”, mely elsősorban az angolszász nyelvterületen elterjedt kifejezés, Timothy Leary amerikai pszichológus a következő szarkasztikus meghatározást adta: Fejletlen bolygókon a főemlősök és a lárva állapotú emberfélék között fellelhető tömeges viselkedési forma, melynek eredményeképpen a fontos tudományos tények felfedezését büntetik.”

 

Szóljon hozzá!