Egyesületünk politikától és vallási hovatartozástól független szervezet!

Oldalainkat 119 vendég és 0 tag böngészi

Legyen választható a kötelező!
  • Olvasóink írták

    Olvasóink írták

    Ismerd meg mások oltástörténeteit!
    Küldd el a sajátodat!

    Bővebben
  • Mi a normál flóra?

    Tudj meg többet a bennünk élő mikroorganizmusokról!

    Kikkel vagy mikkel osztozunk a testünkön?
    Mi jelenti a valós veszélyt és mikor? ...
    Bővebben
  • Könyvajánló – VPK
    „E könyv nem hiányozhat egyetlen hazai szülő és szakember könyvespolcáról sem!”

    Mielőtt döntene, TÁJÉKOZÓDJON!

    Bővebben
  • Természetes és mesterséges immunizálás

    Ahhoz, hogy az ember az oltások hatásait megértse, legalább részben meg kell ismerkednie azzal a tudással, amelyet az immunológiai kutatások eredményei közvetítenek ezekről a folyamtatokról.

    Bővebben

Múltidéző

Dr. James Tyler Kent: Védőoltások

James Tyler Kent

Az amerikai James Tyler Kent (1849-1916), a XX. század fordulójának egyik legnagyobb hatású homeopata orvosa allopátiás orvosként kezdte pályáját. Mint Hahnemann követője, kezdetben támogatta az oltások alkalmazását, hiszen elvileg az oltások megfelelhetnek a homeopátia elvének: „hasonló a hasonlót gyógyítja". Egy kis „műbetegséggel" megelőzhető egy komoly, ahhoz hasonló természetes betegség. A tapasztalatai azonban az évek során megváltoztatták véleményét.

Fiatalkori cikk

Forrás: Vaccination – 1883. Kent's minor writing on homeopathy. Gypser Haug Publishers 1987. Németország, 28. old.

„Az Európa- és Amerika szerte terjedő oltásellenes felháborodás hallatán sem a laikus, sem a gyanútlan orvos nem tehet mást, mint csodálkozik, hogy vajon miért nem pusztítottak el még mindnyájunkat a fertőző mikrobák vagy miért nem rothadtunk mind el a szifilisztől. A mellékelt statisztikák riasztóak, és bár arról nem tudnak meggyőzni, hogy a védőoltások nem csökkentik a járványos fertőzéseket, arról viszont igenis meggyőznek, hogy súlyos mulasztások történtek. Az oltások kezdetén, amikor még humanizált vírusokat oltottak be, valószínűleg történtek fertőzések, ám az injekcióval terjeszthető fertőző betegségek száma nem túl nagy. A szifilisz és az akut vérmérgek nagyjából a veszélyzóna határán helyezkednek el ; a scrofula(I.) – amennyiben tisztában vagyunk vele, hogy mi is az – nem túl gyakran terjeszthető injekcióval, a szifilitikus injekciózás(II.) pedig megelőzhető a bovine vírus(III.) használatával. A védőoltásokkal kapcsolatos aktív tapasztalataim meggyőztek arról, hogy nagymértékű betegségmegelőző hatásuk van. Az orvosi gyakorlat azonban tele van kivételekkel, így a védőoltás alkalmanként képtelen megelőzni a konfluens feketehimlőt. A skarlát, a kanyaró vagy a feketehimlő második rohama csak kivételesen fordul elő, ám ez a kivétel igen gyakori. Egy gyakorló orvosnak nem kell különösebben hosszú életűnek lenni ahhoz, hogy munkája során ilyesmivel szembesüljön. Véleményem szerint olyan mértékű mulasztások történtek, hogy az már bűncselekménynek számít. Úgy gondolom, bűncselekménnyel egyenértékű megengedni azt, hogy egy városi orvos beoltsa a gyerekeket az iskolában, és aztán soha többé ne is lássa őket. Úgy érzem továbbá, az is bűncselekmény, ha egy orvos körbejárja a körzetét és beoltja az összes újszülöttet, majd ezután legfeljebb egyetlen egyszer vizsgálja meg őket, kivéve, ha az oltás kudarcáról értesül.

A védőoltás beadása utáni állapotot betegséggel egyenértékűnek kell tekinteni, a családi orvosnak figyelemmel kell kísérnie a páciens állapotát, szükség esetén pedig kezelnie kell.

Én a megfelelő bovine vírussal oltom a gyerekeket, amelyből rengeteg áll rendelkezésre. St. Louisban az eseteket pedig szigorúan felügyelem a betegség során. Ha bármiféle olyan tünettel találkozom, amely bármelyik homeopatikus gyógyszert indikálja, akkor az ezzel történő kezelés során nem merülnek fel az oltásellenesek által kifogásolt kellemetlenségek. Alighogy elkezdődött a gennyesedési folyamat, magas potenciájú Sulphurt(IV.) alkalmazok, és az esetek többségében nincs is szükség semmilyen más szerre. Időnként azonban felszínre tör a páciens valamely addig lappangó pszórikus(V.) hajlama, valami olyasmi, ami a serdülő- vagy felnőttkorig egyáltalán nem nyilvánult meg; egy lappangó betegségállapot ébredéséről van szó. Bármiféle ilyen esetet a megfelelő homeopátiás szerrel kell kezelni. Sokszor megfordult már a fejemben az a gondolat, hogy a védőoltás olyan szerencsés dolog volt, amely alkalmat adott olyan tünetek felbukkanására, amelyek egy lappangó állapot legszerencsésebb megtapasztalásai, mert gyermekkorban könnyebben kezelhetők, mint az élet során bármikor később.

Kielégítőnek tartom azt a magyarázatot, hogy ezek a lappangó állapotok váltották ki az oltásellenes tébolyt. Mivel nem tudják, hogyan gyógyítsák meg ezeket az állapotokat, és az okukkal sincsenek tisztában. Nincsenek tudatában annak sem, hogy a természet találta meg az alkalmat arra, hogy könnyítsen magán. A természet belülről kifelé gyógyítja a betegségeket, és amikor az orvos nem képes segíteni, akkor valami máshoz kénytelen folyamodni. Találkoztam olyan esetekkel, amikor sok-sok évig tartó (látszólagos) nyugalom után lappangó szifilisz tört a felszínre valamely egyszerű orvosság vagy akár csak fizikai kényelmetlenség hatására. A védőoltások beadása után előforduló állapotok etiológiájának(VI.) megértése vezet el ahhoz, hogy ne túlozzuk el jelentőségüket, felülve a látszatnak. Emellett az is igaz, hogy a konvencionális medicina gyakorlóitól nem várható el az ezeknek az egymást logikus sorrendben követő állapotoknak a gyógyítása, hiszen még ha képesek is lennének megérteni keletkezésük titkait, megfelelő szereik akkor sincsenek rájuk. Ha kelés tör felszínre, kenőcsök alkalmazásával helyezkednek szembe a természet kiküszöbölő törekvéseivel. Ugyanez mondható el sok homeopatáról is, akik csak a felszínen dolgoznak és olyan durva gyógyszereket alkalmaznak, hogy abból semmi jó nem származhat. A durva gyógyszerek elnyomhatnak egy kelést, amely valamely krónikus belső betegség testből való kivetéseként jött felszínre, ám nem eredményeznek gyógyulást, ezért a kelés eltűnésével vagy az eredeti probléma tér vissza, vagy valami ahhoz hasonló. A valóban gyógyító szernek a betegség mindkét kifejezésmódját le kell fednie. Nincs lehetőség arra, hogy egyszerű receptet adjunk a védőoltások által felébresztett lappangó állapotok gyógyítására. Az összes lehetséges megjelenési módok terápiájának leírásához a Materia Medica összes anti-pszórikus szerét fel kellene sorolni, ami viszont már nem az én feladatom.

Érett kori írás (1901)

Forrás: „Néhány levél az oltások témájában" The Homeopathic Recorder", Vol. XVI, No.12

„Alapos vizsgálat tárgyává tettem a védőoltások kérdéskörét, pro és kontra. Hosszú éveken keresztül vizsgáltam a minden irányból felmerülő bizonyítékokat. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a védőoltások mellett felhozott bizonyítékok hihetetlenül kétesek. Másrészt pedig, a védőoltások mind az emberiség egészének, mind az egyes embereknek hatalmas mértékű egészségkárosodást okoztak. Rengeteg embert megbetegítettek, fájdalmas keléseket okoztak és kétségkívül rengeteg konstitucionális problémáit súlyosbították. Mindent egybevetve nem találtam semmiféle (tudományos) alapot arra, hogy a védőoltások ügyét támogassam. Immár hosszú évek óta megtagadtam, hogy oltást adjak, ha a pácienst kötelező beoltani, akkor menjen máshová beadatni, mert ezért én nem vagyok hajlandó vállalni a felelősséget. Ilyen esetekben ugyanis korábban jó néhány (homeopátiás) szert használtam, hogy megelőzzem valamely, akkoriban dúló betegség kitörését. Van némi bizonyítékom arra, hogy a megfelelő szerek képesek lehetnek megelőzni a betegség kitörését."

Magyarázat:
  1. Scrofula: tuberculotikus nyaki nyirokcsomó duzzanat
  2. ? (ha olvasóink tudnak erről valamit, akkor szívesen vesszük a tájékoztatást)
  3. Bovin vírus: Tuberculinum bovinum (a vírus régies kifejezés, melyet a bakteriális fertőzésekre is használtak), Kent készítette a tehén tbc-vel fertőzött nyirokcsomójából
  4. Elemi kénből készített homeopátiás gyógyszer
  5. Hahnemann dolgozta ki a betegséghajlamok alaptípusait, ezeket nevezte miazmának. A három alapmiazma a pszora, a sycosis és a syphilis.
  6. Etiologia: a betegségek okainak vizsgálata

Szólj hozzá!