Egyesületünk politikától és vallási hovatartozástól független szervezet!

Oldalainkat 42 vendég és 0 tag böngészi

Legyen választható a kötelező!
  • Könyvajánló – VPK
    „E könyv nem hiányozhat egyetlen hazai szülő és szakember könyvespolcáról sem!”

    Mielőtt döntene, TÁJÉKOZÓDJON!

    Bővebben
  • Természetes és mesterséges immunizálás

    Ahhoz, hogy az ember az oltások hatásait megértse, legalább részben meg kell ismerkednie azzal a tudással, amelyet az immunológiai kutatások eredményei közvetítenek ezekről a folyamtatokról.

    Bővebben
  • Mi a normál flóra?

    Tudj meg többet a bennünk élő mikroorganizmusokról!

    Kikkel vagy mikkel osztozunk a testünkön?
    Mi jelenti a valós veszélyt és mikor? ...
    Bővebben
  • Olvasóink írták

    Olvasóink írták

    Ismerd meg mások oltástörténeteit!
    Küldd el a sajátodat!

    Bővebben

Cikkek a nagyvilágból

Csehország: fordulóban a „széljárás"

Lelkiismereti alapon is visszautasíthatók már az oltások Csehországban. A cseh alkotmánybíróság döntése egy nemrégiben megbírságolt család esetében született, amikor is a szülők a lehetséges mellékhatások miatt tagadták meg gyermekük számára az oltások beadását. Eddig mentességet orvosi vagy vallási indokkal lehetett kérni, minden más esetben bírságot szabtak ki a megtagadókra, melynek összege elérhette a 10 ezer koronát (körülbelül 115 ezer forint).

Kortörténeti – oltás – helyzetkép 2016. I. 26.

A hír kapcsán meg kell említenünk, hogy a környező országokban (is) egyre intenzívebb vita bontakozik ki a védőoltások témakörében. A viták hátterét a volt szocialista blokk országaiban épphogy bimbódzó demokráciaképződmények milyenségében kell keresni. A kommunizmus hagyatékaként szinte mindenhol megmaradt a kötelező oltási rend (hol formálisan, hol valósan). Ezekben az országokban elég érdekes módon állnak a demokratikus alapjogokhoz. Egyfajta össztársadalmi reflexről kell beszélni. Ebben benne vannak az éppen uralkodó kormányok és az utca embere is. Összességében elmondható, hogy egy olyan sajátos demokrácia-értelmezés dívik, melynek gyökerei a diktatúrák éveibe nyúlnak vissza. Így nem kell csodálkozni azon, ha bizonyos őskövületek nehezen mozdulnak. Úgy tűnik, a változást már nem lehet megállítani. Mindenhol óriási problémákkal küzd az egészségügyi rendszer. Ennek egyik oka a mára egyre nyilvánvalóbbá vált szerkezeti problémákban keresendő, másrészt tele van a múltból hozott „mumusokkal”. Ilyen mumus a szülés körüli hercehurca és a védőoltási rendszer is. A két ügy látszólag különállónak tűnhet, de közelebbről megvizsgálva szoros összefonódást találunk. – Mindkét ügy helyzetét a tudatlanság, az információ visszatartása konzerválja. Nem kapnak kellő mélységű felvilágosítást a szülők a gyermekvállalás előtt és után. Közben sem! – Általában mindkét probléma azonos beállítottságú embercsoportokat érint. Mindkét szabályozás hibájának róható fel az, hogy mind jogi, mind járványügyi alapjait a háború utáni viszonyokhoz alakították. A szabályozást az akkori szociális, egészségügyi viszonyokhoz mérten alkották meg. Ezek a viszonyok azóta drasztikusan megváltoztak. Napjainkra többnyire megszűntek azok a szociális-higiéniás hiányállapotok, amik a háború utáni évekre jellemzőek voltak. A hazai védőoltási rendszer alapját továbbra is egy 1958-as törvény adja, melyet többszöri módosításokkal, toldozás-foltozással próbáltak alakítani a kor viszonyaihoz. – Etikai kérdésekkel akkor (sem) foglalkoztak. – A szabályozás legnagyobb hibája az, hogy kizárólag az adott orvosszakmai körök által kiadott információkra alapozva történik a jogalkotás (egy kis politikai, gazdasági lobbizással kisegítve). Az élet egyéb területeiről tudjuk, hogy ez a lehető legrosszabb, ami csak történhet. Jelen pillanatban egy kontroll nélküli törvényalkotással kell szembesülnünk, mely ezer szállal összefonódik a különböző gazdasági érdekekkel. Erről meggyőződhettünk a közelmúltban hazánkban kötelezővé tett pneumococcus elleni oltások bevezetése kapcsán is (vagy akár a H1N1 ügyben). A szakmai hatástanulmányok helyett már-már komédiába illő indoklással tették kötelezővé ezt az oltást. Azt, hogy ezt el tudták fogadtatni az emberekkel, abban sincs semmi különleges. A lényeg azon van, hogy ki és milyen színben mondja, amit mond! Valójában teljesen mindegy, mit mond, „az úgy van jól”. A mai médiafüggő valóság(show)ban ebben semmi meglepőt nem találunk.
Az is megfigyelhető, hogy ezekben az országokban a kötelezőség a (túl)rendszabályozás eszköze lett. Az átkos években sem volt ennyi szabályozás, mint napjainkban. Néhány sorral feljebb azt mondtuk, hogy igényeljük a szabályozásokat. – Nem csak a biológiában figyelhető meg az, hogy olyanná válunk amilyen rendszerben „immunizálódtunk”. – Elég néhány szélsőséges valós vagy vélt helyzetet példának állítani és máris néhány nap alatt születhetnek törvények. Félreértés ne essék, nem a szabályozások szükségességét vonom kétségbe, hanem azok számát. Nyilvánvaló, hogy pillanatok alatt káoszhoz vezetne, ha egyik napról a másikra eltörölnénk a KRESZ-t, vagy a bizonyos szakmákon belüli „aranyszabályokat”. Esetünkben a fő probléma az alapjogok értelmezésében keresendő! Mit, hogyan, milyen mértékben és milyen indoklással teszünk kötelezővé?

A cseh alkotmánybíróság döntése sok szempontból példaértékű lehet. A plénum ebben a régióban első alkalommal helyezte az egyén érdekét, meggyőződését az őt megillető legmagasabb szintre. (Lásd. 2002/VI. Törv.)

Csehországban eddig is visszautasíthatták az oltást vallási okokból, de a mostani döntés után hivatkozhatnak a lelkiismereti vagy tágabb értelmezésű indoklásra is. Ami pl. azt is jelentheti, hogy ha valakinek a családjában volt oltási mellékhatás és ezért fél a további vakcináktól, visszautasíthatja azokat.
Csehországban az oltások tovabbra is kötelezőek maradtak. Megtagadás eseten 10 ezer cseh korona büntetés róható ki (ez a maximális összeg, ennél lehet kevesebb, vagy büntetés nélküli is). A közoktatásba való felvétel feltétele az oltások megléte. Többek között ezért, a szóban forgó konkrét ügy visszakerült a Prágai Járási Birósághoz, mely korábban az érintett családra 4 ezer koronás pénzbüntetést rótt ki.

A szomszédos Szlovákiában hozzánk hasonló szigor van érvényben. A különbség az, hogy (Csehországhoz hasonlóan) itt is büntethető az oltásmegtagadás. Mértékét 347 euró összegben maximalizálták. (Magyarországon maga az oltásmegtagadás nem büntethető.) Fizetni egy összegben vagy részletekben lehet. A büntetések kiszabása csak egy lehetőség, melynek összege nagyban függ az ügyben érintettek hozzáállásán. Függ a gyerekorvostól, továbbá a település hivatalnokaitól is. Az oltás elmaradásától számitott 2 év után elévülnek ezek az ügyek. A hiányzó oltások nem feltételei a közösségbe járásnak (óvoda, iskola).

Romániában és Lengyelországban formálisan kötelező rendszer van érvényben, de az oltások elmaradását nem szankcionálják. A közoktatásban való beiratkozásnak nem feltétele az oltások megléte.

A magyarországi helyzet jelenleg úgy fest, hogy maga a védőoltás megtagadása nem büntethető. Szabálysértési eljárás keretében, az eljárás lefolytatására állapítanak meg eljárási bírságot. Gyakorlatilag ez tekinthető pénzbírságnak. A megállapított összeg általában 30.000 és 150.000 Ft között szokott mozogni, területenként változó mértékkel. A módszer több éves/évtizedes tapasztalatait leszűrve, kijelenthetjük, hogy teljességgel alkalmatlan arra, hogy érdemi változást csikarjon ki a szülőkből. A büntetés a célját nem éri el, kizárólag csak hátráltatja a gyermeknevelésben aktívan résztvevő családok életét. Több ízben volt arra is példa, hogy elvakult hivatalnokok akár 250.000 Ft-os bírságot szabtak ki családokra, ami nyilvánvalóan a hivatali túlkapás kategóriába esett (Komárom-Esztergom Megye – 2015). Ennek a gyakorlatnak legfőbb hibája pont az, hogy túlkapásokra ad lehetőséget. A jelenlegi jogszabályok értelmében nem tilthatók ki a hiányzó oltásokkal élő gyermekek a közoktatásból. Ez alkotmányos jog. Mentességet elviekben igen, de a gyakorlatban nem lehet kérni (csak rendkívül súlyos betegség esetén). Kérelmet kizárólag egészségügyi hivatkozással lehet benyújtani, melynek alapja a kezelőorvos által kiállított szakvélemény. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kezelőorvosi szakvéleményeket a Népegészségügyi Szakigazgatási Szervek (ÁNTSZ) felülvizsgálata után többnyire elutasítják. – A végső döntést egy olyan hivatal hozza meg, aki papírokról ismeri csak a pácienst. – Vallási alapon egyik oltást sem lehet kikerülni. Ebben a kérdéskörben egyértelműen látható, hogy egy-egy védőoltás bevezetése előtt, a vallási-etikai szempontok nem lettek megvizsgálva. (Lásd.: Vatikáni állásfoglalás.)

A cseh döntés csak megerősíti azt a meggyőződést, hogy a változást nem a szakmai köröktől kell várni. A változás lehetőségét kizárólag a jog oldaláról kell remélni, hasonló, precedensértékű ítéleteket kicsikarva. A szakma további oltásokért kiált. Gyakorlatilag minden ellen oltatna, ami ellen létezik oltóanyag. – Már-már hitbéli kérdéssé vált az oltás. – Sőt mi több, korunk betegségeire is az újonnan fejlesztett oltásokban látja a jövőt (több száz oltóanyag vár engedélyeztetésre). Az alapelv az, hogy amit meg lehet előzni védőoltásokkal, azt előzzük meg. Ez a jelenség egyértelműen mutatja, hogy a szakmai érdekek a gazdasági érdekeknek lettek alárendelve. Nélkülöz bárminemű tágabb értelmezést, vagy akár valamiféle komplex biológiai rendszerben való gondolkodást. Az egészségkép is oly mértékben deformálódott, hogy mára meg is szűnt létezni. Az egészség minőségét nem lehet ellátórendszerekhez vagy torz grafikonokhoz kötni. A néhány adott korra jellemző, valós népegészségügyi problémát okozó betegség elleni védekezést felváltotta a komplett biológiai hadviselés. Az új rendszerben az eradikálás lett a kitűzött cél. Ez a szemlélet figyelmen kívül hagyja a társadalom jelenlegi vagy távlati igényeit, szükségleteit, bajait, visszajelzéseit. Nem jelennek meg a tudomány más területeinek szemléletváltó felfedezései sem, és azt is kijelenthetjük, hogy etikai kérdések tekintetében rendkívül elnéző. (Lásd. abortum-sejtvonalas oltások.) Gyakorlatilag nem létezik etikai kontroll.

A szakmai változások igénye
Egy oltási rendszer nem az öndicsérettől válik jóvá! Az egészségügyben nem szabadna, hogy helye legyen a „kötelező” szónak. Számunkra a távoli megoldás egyik kulcsa a komplementer medicina elveinek megjelenése lenne. A világ egyértelműen ebbe az irányba halad. Azt kell látnunk, hogy a szabad rendszerekben mára ez nem valami távoli jövőképként lebeg, hanem egyre inkább a jelen részévé válik (Ausztria, Svájc, Németország). Ezek az intézmények gyakran állami keretek között működnek, egy teljesen más egészségügyi perspektívában gondolkozva, mint amit itthon megszoktunk. Ennek egyik előnye, hogy részben megjelenik a választhatóság lehetősége. Többféle terápia és szakember közül választhatunk. A döntés a páciens kezében van (más nem is dönthet helyette – mindent kérdezés, majd írásos hozzájárulás után történik). Nyilvánvalóan az akut esetekre más szabályok érvényesek ott is.
A szemléletváltásban fontos szerep juthat a jelenleg tömegesen elvándorló orvosoknak is. Egy részük egészen biztosan találkozni fog ezekkel a módszerekkel/szemlélettel. Csak reménykedhetünk abban, hogy egyszer néhányuk hazatér és tapasztalataikat megosztva sikerül változást előidézniük. A folyamat különben már évtizedek óta zajlik. A változás fő akadálya leginkább abban keresendő, hogy látva az egészségügyben fennálló bürokratikus viszonyokat, többségük a magánpraxisban látja az egyetlen lehetőséget a boldogulásra. – A boldogulás szó nem csak anyagi vonatkozásaiban értendő, hanem a szakmai lehetőségek kiteljesülésében is. – Az orvosok hazatelepülését nagyban megnehezíti az a tény, hogy a külföldi boldogulás esélye stabilabbnak, kiszámíthatóbbnak látszik, mint az hazai kilátások.
Mindezek fényében, sajnos, generációs távlatokban kell gondolkoznunk!

Források: http://www.radio.cz/en/section/curraffrs/court-undermines-mandatory-czech-vaccination-regime
http://www.hlavnespravy.sk/cesky-ustavny-sud-rozhodol-ze-je-mozne-odmietnut-ockovanie-dietata-kvoli-slobode-svedomia/734792

Külön köszönet Gabinak Szlovákiából.

Hozzászólások  

0 #8 B. Lajos 2016-04-25 06:46
Az, hogy ki oltható és ki nem az a Módszertani Levélben van szabályozva. (Ugye innentől egy szakmai döntésről kell beszélnünk.). Ez alapján a páciens e.ü. adatai is elégségesek lehetnek ahhoz, hogy döntés szülessen.
Tisztában vagyok/vagyunk vele, hogy ez a szabályozás rossz, de egy jogász annál többet nem tehet, minthogy a jogszerűséget vizsgálja. Az teljesen más kérdés, hogy az ML mentesítési része több szemszögből is rosszul van megírva – no, de ez teljesen más kérdés... Az AB. nem fogja a szakmai döntést vizsgálni (mert nem teheti).
Idézet
+1 #7 Labant Csaba 2016-04-24 19:03
Idézet - B. Lajos:
Az alkotmánybírák nem törvényhozók, hanem többek között azt vizsgálják, hogy egy egy jogszabály mennyire harmonizál egymással, illetve az alaptörvénnyel. Tehát, bármilyen beadványról, panaszról, jogi alkalmazásáról is legyen szó, a testület csak azt fogja vizsgálni, hogy a jelenlegi jogszabályoknak megfelelően született-e az ítélet. A szóban forgó szervek mostanában azért már figyelnek arra, hogy a jogszabályoknak megfelelően hozzák határozataikat, végzéseiket. A probléma gyökereit jogalkotói szinten kell keresni. Éppen ezért, az Alkotmánybírósághoz eljuttatott dokumentumoknak, a hivatkozott ügyben alkalmazott jogszabályoknál tágabb értelmezésűnek kellene lennie. Egy ilyen anyagot összehozni azért nem olyan egyszerű feladat. Meggyőződésem az, hogy az oltások ügye túlmutat egy szimpla jogértelmezési kérdésen. Tágabb vizsgálódásra lenne szükség, aminek esélyét a jelenlegi közéleti helyzetben (balhék mindenütt) nem látom.
Az Alkotmánybíróság akkor fog más álláspontra helyezkedni, ha egy olyan alaposan kidolgozott dokumentumhalmazzal találja magát szembe, ami teljesen más fénybe helyezi némely alapjog viszonyát az oltásokhoz. (Pontosabban, helyére teszi azt.)
Remélem így érthető, hogy az AB se nem oltáspárti, se nem oltásellenes szerv. A legmagasabb szintű jogi plénum.

Lala, két malomban őrölünk. Nem a jogalkalmazás, hanem a jogszabályok alapjogsértő volta, valamint a törvény hiányossága az AB panasz tárgya. Mint említettem, mentesítési eljárás felülvizsgálata iránti pert veszítettem el, s most a Kúria előtt van. Ha ott is veszítek, akkor jogosulttá válok alkotmányjogi panaszra, melyben ki kívánom fejteni, hogy a mentesítési eljárás nincs szabályozva, ezáltal sérülnek az alapjogok. Nem tekinthető érdemi lehetőségnek az, hogy egy leningrádista csinovnyik ránéz a mentesítési kérelemre, aztán böffen egyet, hogy oltható. Esetemben a bíróság az indítványomra kirendelt igazságügyi orvosszakértőt, azonban az is úgy találta olthatónak a gyermekeimet (125 ezer Ft díjazásért), hogy nem is látta őket. Ez nem szakértés, hanem hivatali visszaélés.
Idézet
-3 #6 B. Lajos 2016-04-24 18:05
Az alkotmánybírák nem törvényhozók, hanem többek között azt vizsgálják, hogy egy egy jogszabály mennyire harmonizál egymással, illetve az alaptörvénnyel. Tehát, bármilyen beadványról, panaszról, jogi alkalmazásáról is legyen szó, a testület csak azt fogja vizsgálni, hogy a jelenlegi jogszabályoknak megfelelően született-e az ítélet. A szóban forgó szervek mostanában azért már figyelnek arra, hogy a jogszabályoknak megfelelően hozzák határozataikat, végzéseiket. A probléma gyökereit jogalkotói szinten kell keresni. Éppen ezért, az Alkotmánybírósághoz eljuttatott dokumentumoknak, a hivatkozott ügyben alkalmazott jogszabályoknál tágabb értelmezésűnek kellene lennie. Egy ilyen anyagot összehozni azért nem olyan egyszerű feladat. Meggyőződésem az, hogy az oltások ügye túlmutat egy szimpla jogértelmezési kérdésen. Tágabb vizsgálódásra lenne szükség, aminek esélyét a jelenlegi közéleti helyzetben (balhék mindenütt) nem látom.
Az Alkotmánybíróság akkor fog más álláspontra helyezkedni, ha egy olyan alaposan kidolgozott dokumentumhalmazzal találja magát szembe, ami teljesen más fénybe helyezi némely alapjog viszonyát az oltásokhoz. (Pontosabban, helyére teszi azt.)
Remélem így érthető, hogy az AB se nem oltáspárti, se nem oltásellenes szerv. A legmagasabb szintű jogi plénum.
Idézet
+1 #5 Labant Csaba 2016-04-23 06:15
Idézet - Geri02:
A vakcinapárti AB elnök mától nem elnök, ugyanis lejárt a mandátuma, új elnök még nincs, csak helyettes, aki korábban tiszteletbeli osztrák konzul is volt. Vajon ő tudja-e, hogy a sógoréknál oltásügyben máshogy mennek a dolgok, mint nálunk? :sad:

Hamarosan kiderül. A Kúria előtt van a mentesítési ügyem, ha ott is az ÁNTSZ-nek adnak igazat, aki álláspontom szerint jogszerűtlanül elutasította a mentesítés iránti, orvosi szakvéleménnyel alátámasztott kérelmemet - akkor panasszal élhetek végre és élek is az Alkotmánybíróság fel, ugyanis abszurdum, hogy a mentesítési eljárás nincs szabályozva, s a hatóság úgy kezeli, ahogy kedve szottyan.
Idézet
+4 #4 Geri02 2016-04-22 09:32
A vakcinapárti AB elnök mától nem elnök, ugyanis lejárt a mandátuma, új elnök még nincs, csak helyettes, aki korábban tiszteletbeli osztrák konzul is volt. Vajon ő tudja-e, hogy a sógoréknál oltásügyben máshogy mennek a dolgok, mint nálunk? :sad:
Idézet
+3 #3 kristina 2016-02-27 17:27
ha az ab elnöke vakcinapárti akkor nem alkalmas az emberi jogok védelmének felülvizsgálatára. Nem orvos ő hanem jogász. Neki a jogsértéseket kell vizsgálnia, nem az elméletet amit senki nem igazolt még, csak a gyakorlat hisz országunk a sereghajtó a szabad oltásrend tekintetében, nem pedig élharcos... A Venice kísérlet Olaszországban bebizonyította, semmi baj nem származik a szabaddá tett oltásrendből (5 milliós tartomány) s lámlám, pár évre rá már szabad egész Olaszországban szabadon dönteni... oltáskérdésben. Mert hisz ki vállalja a felkelősséget, az oltás utáni betegségek kezelését, vagy éppen az oltás hiányában bekövetkező betegség kezelését? CSAK a szülő. Csak ő dönthet.
Ez nem orvos szakma, ez nem is (ál)statisztika, ez nem párti vagy sem kérdés. Ez tény. Bármi baja van a gyermekednek, ugyis magad okolod és te teszel érte... ellene.... te jársz temetőbe vagy te nézed a sorvadását, és te örülsz az egészségének is. Te, és nem az aB akármilyen párti akárkije...
Idézet
+2 #2 Geri02 2016-02-17 13:04
Sajnos attól félek, Magyarországon még elég messze vagyunk ettől ( tekintettel arra, hogy az AB jelenlegi elnöke erősen vakcinapárti... ). Talán, ha egy magyar gyermek ügye eljut Strasbourgig, akkor az már reményre adhat okot. Tiszteletem és nagyrabecsülésem a cseheknek!
Idézet
+3 #1 kristina 2016-02-17 08:15
Köszönjük a cikket.
Teljesen egyetértek veletek. Nem lehet egészségügyi kezeléseknél szó kötelezettségről, a "felajánlott" kezelések a kulcsszó. Amit mindenki saját tudása és lelkiismerete szerint fogadhat el, vagy utasíthat vissza. Nálunk a begyepesedett -körültekintésre abszolut alkalmatlan oltásrendszerben - hiába adsz be mentességit, orvosi véleménnyel alátámasztva hogy igen, árthat a beavatkozás- ők jogi szabályozásra hivatkozva utasítanak el, látatlanban adnak "szakvéleményeket" és ítélik szemrebbenés nélkül a szülőt akár arra is, hogy passzívan részt vegyen gyermeke megölésében, megbetegítésében... és ha erre nem hajlandó, akkor pediglen drákói szigorral példát statuálnak, felesleges hatósági ügymenetekre kényszerítenek, nem riadnak vissza a megaláztatástól, az aggódó szülők sértegetésétől, sőt kirívó esetekben az erőszakos viselkedéstől sem..... de ezt nem tehetik... nem engedünk nekik. És tudjátok mit? Inkább ezer hatósági fenyegetés, tisztességtelenség, diszkrimináció, mint egy beteg vagy halott gyermek! Nem adom a fiamat, nem áldozom fel. Nem kérhetik tőlem. Ez alapvető emberi jogom, a szomorú az, hogy 2015-ben ezért meghurcolnak, megbélyegeznek... harcra kényszerítenek, és röhögve teszik, mert övék a hatalom.
nos úgyis az nevet aki a végén nevet. Egyre inkább Emberekkel találkozom az ügymenetben, akik alapon tiszteletben tartják a gyermekem egészséghez való jogát, az én félelmeimet megértik, és minden tőlük telhetőt megtesznek azért, ne készüljünk ki a szélmalomharcban. Bíztatnak és könyörögnek, ne adjuk fel, hisz nekik is vannak gyermekeik, unokáik, és bizony ők is féltik őket. Már csak az emberi tényező mradt, ami segíthet a gyermekeiket féltőn óvó szülőknek helyt állni, jogszabályt módosíttatni, felelősséggel, toleranciával, felajánlott segítséggel, megértéssel, tisztelettel.
Idézet

Szólj hozzá!